Love will tear us apart 2
Emlékeztek még az első részre, ahol a főhős baráti hányások közt érzi a vindofcséndzset?
Na, tök ez lett.
Amúgy geciszar ez a fríblog postoló.
Tényleg, a geci az örökítőanyag vagy viselkedésforma?
Állapot:
súly- szokásos, egészség- 70%, optimizmus- kétesélyes, általános közérzet meglepően jó, lakók száma kettő, érzelmi élet veszélyesen gazdag, agykapacitás több mint valaha, szex 110 %.
Majd folytköv.
De jöhetne már a tavasz.
POSZT(kommunista) reboot
Ha már választások, újradrótozok.
endorf lundgren
egyaurás, sokéjszakás, ujjbegyek és libabőr, lankák, domborulatok, hajlatok és rések, halk sóhaj, enyhe fuvallat a szirten, gyűrt lepedők, párolgó feromon, csatanó tesztoszteron, súrlódás a bőrön, pihék, sörték, szőrök, a majdnem, de mégsem felkavaró érzése, csattanó ádámcsutkák, sikamlós gégefők, nyelvbemaró fogak, a feszültség, amely gyomortájt gyűrűzött, majd a szív felé markolt, és megfelelő irányba telíti véredényeket, nedvesíti a mirigyeket, miközben odakint, a kihaltnak tűnő utcán a lakótelep sztárzenésze, az autóriasztó ad szerenádot, melyre ritmikusan, závárként csattan rá az első hajnali busz megnyekkent rugózása.
AZ erkélyen állva valahogy más lett a világ, egyedülállóbbak a színek, lágyabbak a kontúrok, pedig ott, ahol a szorítás honol, szilárdságra vágyik a régebben feltört gyomorsav.
Engedj be...
és végre beengedtél. Megmutatnám a blogom, de nem szeretnél azért amiket régen írtam rólad. Pedig már más vagy, ezért akartam bejönni, és tényleg más vagy, mert kinyitottad végre az ajtót.fröccs
fröccsbe mindig szóda. ha nincs, az ásványvíz már kissé úri muri, a szükség törvényt bont, de van benne valami egészen virtuális, szinte tökéletes másolat, de mégis érződik az ízén, a buborékállandó változása, az ásványvíz és a bor molekuláinak más irányú keveredése, vagy egyszerűen a szokásjog, melyhez képest a pallosjog kutyafasza, de tényleg nem mindegy, miképp bizsergeti a szőlőlévízkeverék buborékja a szájpadlást. fröccsöt mindenhez lehet inni, szép lánnyal szerelmi vallomáshoz, barátokkal életmegváltó beszélgetésekhez vagy lassú ám annál aljasabb lerészegedésekhez, kísérőnek lecsóhoz, grillhez, vagy csak üdítőként a strandon pácolódva, amikor már orosz rulett színtű szereposztós adokkapok alakul ki azon, ki menjen a következő körért. A jó fröccs a jó párkapcsolat szinonímája is egyben, az elemi részecskék megfelelő elegyedése, kiegyensúlyozott, egymáshoz idomuló összhang, amely gyümölcsöt hoz, régen megélt életek sírmély fogaskerekeinek egymásra találása, ahogy egy összenőtt, egyesült jinjanggépezetet lendítenek mozgásba. a fröccs maga a filozófia, mindegy hogy kertben- strandon összeizzadt félmeztelen fiatalokat, micisapkás, dohszagú ruhákban párolódott, már mindent meg-át-túlélt öregembereket, vagy romkocsmában erőszakosan lazulni próbáló topmenedzsereket vezet rá a Titokra, a Grálra: mindenki egyedül hal meg, de az életet, amely egészen addig tart, könnyebb társaságban elviselni, kifröccsenteni a belső vívódásokat, vitázni, vitatkozni, közös nevezőre jutni, egymás aurájában párolódni, gyöngyöző poharú fröccsel lemosni a gondokat. és ha igazán komoly a helyzet, talán még a minőségi fehér bor is megadja magát a szódának, felütve a kiérlelt, kispolgári zamatot egy punk brutálisan őszinte hangjának fuvallatával, valami új elegyet teremtve, érdekes beágyazódást, valahogy ilyen lehet a nemzés, majd születés, utóbbi nem összetévesztendő a fröccs okozta kéjes vizelés orgazmusával.
A bor a lélek, a fröccs a kommunikációs csatorna, kereskedelmi adó, de sokszor azért te is belenézel a Barátok Köztbe.
nyár
életem közepe, férfilétem (opsz lebuktam) dereka, bár messze még az alkony, állandó csomó a bal lapocka és a gerinc között, feszültség a váll csuklyás izmaiban, újabb állandó csomó a jobb lapocka tengelyén, enyhe nyilallás rektálisan, ahogy a nagy súlyokat levetett kiválasztás erőteljes középső ujjat mutat be a kilóvesztés eufóriájának, kívül- belül hegek, enyhén égett bőr, kopaszfoltok, ősz hajszálak, romló fogak, csikorgó izületek, ellanyhult izmok, melyek mozgásért sikoltoznak, a napi rutinba ágyazódott, ellustult agy, amelyben sejtek milliói hallatják halálsikolyukat, ahogy belefúlnak az alkoholba és a füstbe, meggyötört pórusokon át vérgejzírként tör fel az izzadtság, a mindennapi élet izzadságszaga, a látótáv rövidülni kezd, hát még ha füstfelhőbe borul, már nem tűnnek fontosnak bizonyos dolgok, amelyekért régebben akár hősi halált haltam volna, néha már csak aludni szeretnék és sokszor jobb egyedül mint nem, már nem zavar ha külcsíny és belbecs nincs összhangban, használni lehet bármelyiket, viszont türelmesebb ám kevésbé elfogadóbb vagyok.
Nyár van. Nekem inkább tűnik életem őszének, de talán még visszafordítható?!
A legtávolabbi part
Belemerülve a kék órába szomorúság árad a pórusaimból, oly távol és mégis közel, 120 kilométer, vagy hobbitfölde tengermosta sziklái, egyszerre van világos és sötét, haldoklik a nap a zeniten, talán még vihar is lesz, talán csak szélcsatorna nyílik a fák felett, az élénk színek órája ez, de hiába nézek át a fókuszon, mégis fakó minden, pedig ez a kék majdnem az a kék, csak az íz más, nem sós, inkább olyan humuszszerű, a mélység sem ásít, szinte a vízen jársz, de ahogy csapkodnak a hullámok a parti sziklákon, na persze nem azok a sziklák, inkább csak furán csiszolt kavicsok, nekem is hiányzik a tenger, a dalmát part a hirtelen mélyülő partszakasszal, a bura által fehérre koptatott sziklák, a sokatmondó, néha súlyos, néha simogató csend, az állandóan fújó, mindig forró, mégis sokszor enyhet adó szél, a rácson sült buzarás rákok íze, a fényártalom nélkül pislákoló csillagok, a 20 méteres lcdtiszta mélység, a Massive Attack soundtrackja a Dékány kalandokhoz, de hiába a messzi part, ahol egy adott pillanatban boldog vagy, mégsem ott élsz, hiszen ott idegen vagy, bevándorló, rabszolgája egy elhúzódott érzelemnek, amely még most is lenyomva tart, én pedig egy másik élet árnyékban élek, ha a parton vagyok, de amikor József Attila ocsmány, mégis találó emlékműve van, valahogy erősebbek a kontúrok, magabiztosabb a légzésem, pedig kozmopolita világfi vagyok, de téged is itt találtalak meg, ahogy régebben másokat is, és ahogy majd másokat is fogok. Kék óra van, a színek órája, világos és sötét, szürkület, hobbifotósok kattogtatják a naplementét, ez az életem szabálytalan ritmusának aláfestő zenéje, monoton, ipari lüktetés, ahogy rozsdás láncok csikordulnak tépett szélű, matt fogaskerekeken, a huzalozott erekben alvadt, nyálkás gépolaj a vér, túl van már a fénykorán az egész szerkezet, de új életre kelt, nem várt olajozást kapott, ami egy picit simulékonyabbá tette a gyári működést, újraírt néhány szabványt, de most már eltűnt valahová az olajozó, a legtávolabbi partra, pedig az a part itt is megtalálható, itt áll pont ez a gép, itt állok én, ahogy lassan benő a fű és betemet a homok. Meg fogsz találni, (megtalálna bárki?) vagy végleg eltévedsz a legtávolabbi parton, valahol Atuan sírdombja és Morgoth között?asszony, ló, sír, fű
Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.Véres délkörök
... Ekkor ért eléjük a csorda eleje sárga porfellegbe burkolózva a girhes zörgő csontú és csálé szarvú marhák annyiféle ahány meg a vékonydongájú kis szénfekete öszvérek szorosan összebújva a tömegben kalapácsforma fejüket egymás hátára fektetve aztán megint marhák legvégül meg az első hajtók mindig a csorda túloldalán maguk és a lóháton ülő század között terelve az állatokat. Mögöttük a ménes apró indián lovai több százan. Az őrmester Candelariót kereste. Megállt s hagyta hogy elhaladjanak mellette a sorok de a mexikói nem volt sehol. Átfurakodott lovával az oszlopon és túlfelől is végignyargalt mellette. Már az utolsó hajtó haladt el előttük a porfelhőben a kapitány meg hevesen hadonászott és kiabált valamit. Közben a ménes széle le-leszakadozott a hajtók meg a kósza állatok között tülekedve nyomultak lovaikon a fegyveresek felé. Már a porfüggönyön át is kivehetők voltak a lovak oldalára festett sávok kezek felkelő napok meg mindenféle halak és madarak mint amikor a vásznon átsejlik az alapozáson valami réges-régen ráfestett kép miközben jól hallották már a patkolatlan paták dobogását meg az embercsontból faragott quena éles füttyögését s a századból egyen-ketten kezdtek már hátrafelé tekintgetni a nyeregben sőt mások vissza is fordultak a lovukkal s a kavarodásban beleütköztek a hátul jövőkbe amikor a kis indián lovak mögül egyszer csak lándzsás lovasok és íjászok rémmesébe illő serege bukkant elő. Pajzsukat tükörcserepek borították s ezernyi nap vakító sugarait szórták ellenségük hunyorgó szemébe. Légiónyi rémalak rontott rájuk számuk száz meg száz és még száz félig mezítelen vagy antik harcosok öltözékében bibliai bajnok mezében mások meg mintha valami lidérces álomból szökkentek volna elő ki állatbőrökbe burkolózva ki meg lenge selyemingben s a hajdani tulajdonos vérétől foltos katonazubbonyban ledöfött dragonyosok dolmányában zsinóros huszármentében az egyik kürtőkalapban a másik nyitott esernyővel a harmadik meg fehér harisnyában véres menyasszonyi fátyollal a fején sokan darutollas fejdíszben vagy bölénybőr sisakban rajta a szarvával egy pediglen kifordítva felöltött fecskefarkú frakkban de anyaszült meztelenül s egy másik valami spanyol konkvisztádor páncélzatában melynek mellvértjét és vállvasát rég elporlott csontú vitézek horpasztották be buzogánnyal és karddal még valami régmúlt korban s valami más országban míg megint mások állatok szőrét fonták a hajuk csimbókjai közé s uszályként a földön húzták maguk mögött a gereznát és színes pántlikát kötöttek a lovaik fülére a farkukba tarka rongycafatot fontak az egyik meg vérvörösre festette a lova fejét de a lovasok arca is olyan színesre pingálva vicsorgott mintha vágtázó bohóccsapat volnának maga a kacagó halál és ördögök gyanánt vetették rájuk magukat teli torokból ordítozva barbár nyelvükön csak épp az a pokol ahonnan ezek előbújtak keresztény embernek még annál is rettenetesebb lehetett mint a tajtékkősivatag volt és közben szüntelen vijjogtak süvöltöztek és füstbe burkolóztak akárha ismeretlen földrészek köddé váló lakói kiknek láttán elhomályosul a szem s reszket az ajak és elakad a nyelv...
Tarzantól az endoszkópig
Hiányoztam? Gondolom nem. Kényszeresen nem írtam, nem lehetett. Címszavakban, fejlécekben:
- Fontos, nem beszéltünk jó ideje, hiányzik, de nem érti az adokkapok lényegét, ha én csak szűk kör, behatárolva, akkor ő lenyel jelzőket, melyek nem egyediek, ám annál igazabbak. Egyszerre vagyok talajvesztetten üres és hónaljszagú biztonságban. Hiányzik a káosz. Tarzan meg öröklődik, a titulusok szájgonrózsája.
- Kórház: két hét, haldoklásközeli állapot, 20 éve nem votlam ennyire beteg, mínusz jópár kiló, epehólyag, életmódtörlés, infúziók, injekciók, vérkép, műtéti hegek, amelyek lelki hegekre hajaznak, csak azokkal ellentétben egyszer begyógyulnak. Nincs rövid, nincs fűszer, és nem volt sonka a kibaszott húsvét közepén. Fogyókúra és munka együtt megöl bárkit. De én erősebb és keményebb vagyok bármelyikőtöknél.
- Femina: széleskörű duplatorkos, kitartás, türelem, csiszolatlan gyémánt a királylány aura mögött, de ki lehet-e várni a tárnát? Avagy ha már van gyerek és sok fájdalom, az érzékek és a kölcsönös biztonság tartóssá teszi-e?
- Kultúra: Cormack Mccarthy Véres Délkörök, életem egyik legjobb és legdurvább szépirodalmi élménye, nem puhánynak való vidék. A Pankrátor, ezt nők nem fogják teljesen megérteni, kemény és katartikus film az öregedésről, az elmulasztott lehetőségekről, és az utolsó esélyről. Gomorra. Olyan mint a NIN-től a Hurt, utána nincs semmi.
- Szex: érdekes, nem túl hagyományos új tapasztalatok. Még meg lehet döbbenteni 33 év felett is. Most erőgyűjtés, túl sok luk, túl kevés fehérje, túl sok gondolat, túl sok női baj.
- Álmok: visszacsatolás, alternatív kerülőutak, lázas menekülés a homályba.
- Általános állapot: fizikai: 60 %, mentális: 120%, hangulati: 20%, nemződühöngési: 60%, súlyvesztés: 10%, leadásra váró ezévben: 6 kg, ellenállóképesség: 75%, cinizmus: 90%, csodavárás: 5%, küzdelmi kedv: 30%
Viszont tavasz van végre.
Pofonosláda
Régi ütésváltás
- Jelen
- 2010. február
- 2009. július
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. január
- 2008. november
- 2008. október
- 2008. szeptember
- 2008. augusztus
- 2008. július
- Az összes »
Visszakézből
- Love will tear us apart 2, kékszemes ostoros: velkambek us! »
- nyár, Dr. Ludmilla Kropotkin: raklap? »
- nyár, kékszemes ostoros: direkt a raklap analógia? »
- Véres délkörök, kékszemes ostoros: Jelöltelek erre: pinkrabbit.freeblog.hu/archives/2009/07/04/ekhm/ (megvethetsz) »
- a 7 mesterlövész, kékszemes ostoros: örül maradéktalanul. »
Legtöbb komment
- Zugokról és ragadozókról (7)
- Armageddon víkend part 1 (5)
- egyenesen telibe- archív (4)
- B - terv... (4)
- az összeesküvés (3)
Mélyütések
Kategóriák
Linkek
